Amikor készültem kisfiam születésére (harántfekvése miatt programozott császár volt), akkori blogomban arról írtam, hogyan lehet egyformán szeretni két gyermeket? Nekem bátyám van. Gyerekkorunktól kezdve éreztük, hogy anya-fia, apa-lánya az erősebb kapcsolat. Amikor megtudtam, hogy második gyermekem fiú lesz, rettegtem attól, hogy egyszer hasonlóan érezzenek ők is, mint mi a testvéremmel. Eldöntöttem, hogy mindent elkövetek majd, nehogy így legyen. Szerelmes vagyok a férjembe. Szerelmes vagyok a lányomba. És szerelmes vagyok a fiamba. Van az a gondolat a szerelemről, hogy ha megtalálod a nagy Ő-t, akkor megérzed, mert beindul a kémia. Soha nem hittem benne. De mégis megtörtént. Életemben egyetlen egyszer. Az érzés, hogy elönt a forróság és könnycsepp gyűlik a szemem sarkában. Hogy beleremeg az egész testem és a gombóc összegyűlik a torkomban. Hogy teljesen átszellemülök, szinte kilépek önmagamból… Ez akkor történt, amikor először tartottam a karomban a kisfiamat. És azóta nem tudom őt kívülről szemlélni. Csak rajongással…

Imádom a lányom, oda vagyok érte! Naponta rácsodálkozom szépségére és okosságára, rendkívüli bölcsességére. Kreativitása és logikája, a környezetére jutó figyelme és szeretete óriási. Mindenkihez van egy jó szava. Imádja a kisebbeket, szívesen játszik nagyobbakkal. Nagyon szociális és rendkívül érzékeny a környezetében történő dolgokra. És korához képest nagyon bölcs. És szíven ütött, amikor először említette, hogy jobban szeretem Nimródot, mint őt. Még akkor is, ha ezt nem így fogalmazta meg, hanem a saját szavaival: többet vagyok Nimróddal, mint vele.

Ettől rettegtem, mióta megtudtam, hogy lesz egy fiam! Hogy ez velem nem fordulhat elő! Hogy egyformán fogom tudni kimutatni a szeretetemet irántuk! És ekkor szembesített Odett az igazsággal. Mit tehet ilyenkor egy anya? Te mit tennél, mit tettél hasonló helyzetben? Megígértem neki, hogy csinálni fogunk anya-lánya programokat. Amikor csak ő és én vagyunk, és kizárólag rá figyelek és olyanokat csinálunk, amiket ő szeretne. Hogy az együtt töltött idő sokkal minőségibb legyen, mint ahogyan én gondoltam, hogy az. Mert én úgy hittem, hogy sikerült egyensúlyoznom és arányosan megosztani a figyelmemet. De nem sikerült… Őszintén bocsánatot kértem tőle és kértem, hogy ne haragudjon rám. Gyermeki őszinteségével válaszolta, hogy nem haragszik egyáltalán, nagyon szeret engem és csak szeretné, ha többet lennék vele. A szívem belecsavarodott.

Így hát eldöntöttem, hogy elcsórunk egy-egy napot az oviból. Nimródot reggel bekísérjük, mi pedig csavargunk, játszunk, kreatívkodunk. Legutóbbi anya-lánya napunkon ezt a csodás 3D pop-up virágos könyvet készítettük. Persze Nimródnak is alkottunk, hogy meglegyen az egyensúly. Odett boldog volt. És én is boldog voltam. Hogy vele lehetek és boldognak láthatom. Nem a barátnője akarok lenni, de még az is lehetek. Az anyukája vagyok és szeretném, ha tudná: bízhat bennem. Ez a legfontosabb.